Ökofilmklub Szentendrén - 2026.

A természet nem háttérdíszlet- Hegyizene 2 az Ökoparty filmklubban Szentendrén

Különleges estnek adott otthont január 22-én a szentendrei Pest Megyei Könyvtár, ahol az Ökoparty filmklub vendégeként Szendőfi Balázs Hegyizene 2 című természetfilmjét vetítették. A vetítést követően a közönség személyes beszélgetésen vehetett részt a rendezővel és meghívott beszélgetőtársával, Szűcs Boglárkával, a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karának és a Magyarországi Református Egyház Teremtésvédelmi Munkacsoportjának munkatársával. Az est során nemcsak a film képi világa és alkotói szándéka került szóba, hanem azok a mélyebb kérdések is, amelyek az ember és a teremtett világ kapcsolatát érintik. Az esemény előzetes hirdetése már nagy érdeklődést váltott ki, és a szép számú megjelent közönség aktívan bekapcsolódott a beszélgetésbe.

Szendőfi Balázs természetfilmjei régóta sajátos helyet foglalnak el a hazai dokumentumfilmes alkotások között. Munkáiban a természet nem pusztán bemutatott téma, hanem önálló valóságként jelenik meg, amely megszólítja és gondolkodásra készteti a nézőt. A Hegyizene 2 különösen érzékenyen közelít ehhez a szemlélethez. A hegyek, erdők, patakok és a csend nem háttérként szolgálnak egy emberi történethez, hanem maguk is szereplőkké válnak. A film arra hívja a nézőt, hogy a természetet ne csupán erőforrásként vagy díszletként szemlélje, hanem olyan valóságként, amelynek önmagában is értéke van. Az ember ugyanakkor aránytalanul nagy hatással van a természeti rendszerek működésére. A film bemutatja, hogy a folyószabályozás, gátak, élőhely-átalakítás sem semleges beavatkozások.

A vetítést követő beszélgetésen hangsúlyos téma volt, hogy a teremtésvédelem abban különbözik sok más környezetvédelmi irányzattól, hogy nem tudja elképzelni a Földet az ember nélkül. Míg egyes ökológiai megközelítések szerint az ember eltűnése akár „megoldás” lehetne a bolygó problémáira, a teremtésvédelem célja éppen az, hogy az ember visszatérjen a Teremtő szándékához, és jó gazdaként, felelős sáfárként éljen a Földön. Ez a szemlélet nem a kizárást, hanem a közösséget, a párbeszédet és az együttélésre való felelősséget hangsúlyozza. Kérdés, hogy miként változik meg a világképünk, ha a természetet nem eszköznek, hanem partnernek tekintjük. A teremtésvédelmi gondolkodás szerint a teremtett világ nem kizárólag az ember céljait szolgálja. Értéke nem abból fakad, hogy mire használható, hanem abból, hogy Isten alkotása. Ez a szemlélet alapvetően más viszonyulást kíván az embertől: nem birtoklást, hanem felelős gondnokságot.

Ugyancsak fontos volt a hangsúly, hogy nem halogathatjuk a felelősségvállalást a következő generációkra. Nem bízhatjuk a jövő nemzedékére a változtatást, mert a Föld állapota és az élő rendszerek sebezhetősége nem vár. Mindenki személyesen felelős a jelen döntéseiért, és a teremtésvédelem ezt a felelősséget a keresztény tanítás szerint erkölcsi kötelességként értelmezi.

A résztvevők megjegyezték, hogy a film szemlélődő ritmusa milyen éles ellentétben áll a mai, gyorsaságra és folyamatos ingerekre épülő életmóddal. A Hegyizene 2 nem siet, nem akar minden pillanatban újabb látványossággal szolgálni. Ehelyett arra tanít, hogy a természet szépsége csak akkor tárul fel, ha időt szánunk rá. A csend, a figyelem és a lassúság nem hiányként, hanem értékként jelenik meg benne. A beszélgetés során többen megfogalmazták, hogy milyen fontos lenne visszanyerni azt a képességet, hogy lelassuljunk, észrevegyük azt, ami körülvesz bennünket, rácsodálkozzunk a szépségeire és felelősséget érezzünk iránta.

Szó esett az ember és a táj kapcsolatáról is. Vajon uralkodunk a természet fölött, vagy együtt élünk vele? A keresztény teremtésvédelmi szemlélet szerint az ember nem kívülálló megfigyelője a teremtett világnak, hanem annak része. A Teremtés könyve nem korlátlan uralmat ad az ember kezébe, hanem megbízatást: „műveld és őrizd” a kertet. Ez a bibliai felhívás ma is időszerű. Erkölcsi kérdés, hogy tudunk-e a ránk bízott hatalommal élni, vagy visszaélünk vele.

A film kapcsán felmerült a természet sebezhetőségének kérdése is. A hegyi táj első pillantásra időtlennek és erősnek tűnik, valójában azonban érzékeny és sérülékeny rendszer. Az ember döntései, életmódja és fogyasztási szokásai sokkal nagyobb hatással vannak a természeti folyamatokra, mint azt gyakran gondolnánk. A résztvevők arról beszélgettek, hogy ma már olyan mennyiségű tudással rendelkezünk a környezeti változások következményeiről, amely felelősséget is ró ránk. Nem hivatkozhatunk arra, hogy nem tudtuk, milyen következményekkel járnak döntéseink. A keresztény etika szerint a mulasztás is erkölcsi kérdés: nemcsak az számít, mit teszünk, hanem az is, mit nem teszünk meg.

Elhangzott, hogy a környezeti válság mögött nem csupán technikai vagy gazdasági problémák állnak, hanem mélyebb erkölcsi és lelki okok is. A mértéktelenség, a folyamatos növekedés igénye és a természet puszta erőforrásként való kezelése olyan szemléletből fakad, amely hosszú távon fenntarthatatlan. A keresztény világlátás ezzel szemben a mértékletességet, a hála lelkületét és a felelősségvállalást állítja középpontba. A teremtésvédelem ezért nem csupán környezetvédelmi, hanem erkölcsi és lelki kérdés is.

A közönségből többen felhívták a figyelmet arra, hogy milyen meghatározó jelentőségű, hogy a kisgyermekek már egészen fiatal korban élő, személyes kapcsolatba kerüljenek a természettel. A személyes tapasztalat, az erdő, a vízpart vagy a hegyek közvetlen megélése alakítja ki azt az érzékenységet, amelyből később a felelősségtudat is megszülethet. Ha a természet csupán képeken és digitális felületeken keresztül válik ismertté, könnyebben elveszíti valóságos jelentőségét az ember számára.

Az est megerősítette, hogy a filmklub nem csupán kulturális esemény, hanem lelki és közösségi tér is: ahol a szépség, a csend és a párbeszéd segíthet újra rátalálni helyünkre a teremtett világban.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=10151958832809982&set=g.2019768261570874&locale=hu_HU

Szűcs Boglárka